USB-SATA

Ez a kategória az USB és a meghajtó-interfészek közötti átkötő hardvereket gyűjti össze, a gyorsan használható adapterektől a dokkolóállomásokig, amelyek egy csupasz meghajtóból asztali eszközt varázsolnak. A házakkal azonos ágban elhelyezve a technikusokat, felújítókat és mindazokat szolgálja ki, akik tucatszám kezelnek meghajtókat.

Két termékforma osztozik a kínálaton. Az adapterkábelek rövid átkötők, amelyek egyik végén meghajtócsatlakozó, a másikon USB-dugó található, néha tápkábellel azokhoz a meghajtókhoz, amelyek több áramot igényelnek, mint amit a port biztosítani tud. A dokkolóállomások fogadják a nyílásba helyezett meghajtót, és azonnal a számítógép elé tárják, amint a helyére illeszkedik.

Az interfészlefedettség a meghatározó jellemző. Az adapterek kezelik az aktuális soros ATA szabványt, a régebbi párhuzamos szabványt és az ezeket egyaránt fogadó kombinációkat, külső változatokkal együtt. Ez a szélesség azért fontos, mert a technikus munkaasztalára kerülő meghajtók minden generációt képviselnek.

Ez munkaeszköz, nem fogyasztói készlet. Az adatmentő szolgálatok, felújító műhelyek és a gépeket újratelepítő IT-osztályok naponta használják ezeket az átkötőket. Számukra a dokkolóállomás azzal éri meg a helyét, hogy megkíméli a csavarozást, a rövid adapter pedig azzal, hogy elfér egy javítókészletben.

Kezdjük azokkal a meghajtógenerációkkal, amelyeket a vevő ügyfelei ténylegesen behoznak, mert egy senki által nem használt interfész készletezése csak a polc helyét pazarolja. Az áramellátás a második szűrő: a külső tápellátást igénylő meghajtók rosszul viselkednek kizárólag busztápról, és a saját tápegységgel rendelkező állomás elkerüli a problémát.

Sok vevő ugyanazokat a meghajtókat mozgatja egy átkötő között a gyors hozzáféréshez és egy házban a tartós külső használathoz, ami ezt a polcot a mellette lévő házakhoz köti.